Visszér

A visszeresség (alsó végtag vénáinak kitágulása) a felnőtt hazai lakosság 20-30 %-át érinti. A visszér kialakulásáért elsősorban az öröklött hajlam (kötõszövet veleszületett gyengesége) a felelős, de számos egyéb tényező felelős a betegség kialakulásáért.  Ilyen hajlamosító faktorok a mozgásszegény életmód, a folyamatos álló és ülő munka, a fogamzásgátló tabletta szedése, a túlsúly, terhesség, a helytelen táplálkozás.

Visszérbetegség megjelenésekor még csak egy-két visszér tágul ki. A visszértágulat kezdetben nem okoz panaszt, csak kozmetikai problémát jelent (kanyargós, kitüremkedő erek, bokafeletti barnás elszíneződés). Idővel azonban számtalan panaszt okoz, mint például a „nehéz láb” érzés, korai fáradékonyság, lábikragörcs, állandó fájdalom, feszülés, bokaduzzanat. Kezeletlen betegség esetén súlyos szövődménye a bőr keringészavarából kialakuló lábszárfekély, gyulladás vagy thrombosis.

Más betegségek kísérő tüneteiként is kialakulhat, ezért mindenképpen indokolt orvoshoz fordulni és elvégeztetni a visszerek vizsgálatát még panaszmentes esetekben is. Ha szükséges, kezelni kell, hiszen így nem csak a kozmetikailag zavaró problémát lehet orvosolni, de a későbbiekben nem kell tartani az elhanyagolt visszerek kellemetlen következményeitől ill. szövődményeitől sem! Többféle kezelés is létezik, a legismertebb a műtéti megoldás, amelyet elsősorban nagy visszereknél szoktunk alkalmazni. A műtét utáni lábadozási idő rövid, csupán néhány nap, a beavatkozás pedig gyakorlatilag nyomtalanul gyógyul.
Vizsgálatok

A visszérbetegséget ránézéssel diagnosztizálni lehet, tapintása még biztosabb diagnózishoz juttat minket. Meg kell vizsgálni, hogy elsődleges, vagy másodlagos visszérbetegségről van-e szó. Vannak functionális próbák, mint pl. a beteg járatása, végtag emelése süllyesztése, szorító kötések felhelyezése, majd a lábon bekövetkezõ állapotváltozás megitélése.

Beosztás Fajta szerint alapvetően három nagy visszércsoportot különböztetünk meg. Az első a klasszikus visszértágulat, ami a lábszár, néha a térd és comb belső részén jelenik meg ceruzavastag, kidudorodó, kacskaringós értágulat formájában. Ritkább esetekben a vádlin is kialakulhat. A vénákon belül elhelyezkedő, nyomáscsökkentő billentjük rossz záródása, illetve elégtelensége okozza. Gyakran jár panaszokkal - a láb fáradékonyabb, estére a boka és a lábszár bedagad, enyhe feszítő fájdalom jelentkezik. Szaknyelven ez az úgynevezett "nehézláb" érzés. A retikuláris vénatágulatok a lábszár és comb külső és hátsó felszínén jelennek meg: ezek a bőrön keresztül áttűnő 2-4 mm vastag kékes színű értágulatok. Általában nem emelkednek ki a bőr felszínéből és ritkán okoznak panaszt. Főleg kozmetikailag zavaró tényként vannak jelen. A seprűvénák (hajszálér-tágulatok) 1 milliméternél vékonyabb, piros, szerteágazó kis értágulatok. A láb bármelyik részén megjelenhetnek. Csak kozmetikai zavart okoz, nem tekinthető betegségnek. Ez a három visszértípus külön-külön vagy együttesen is megjelenhet. Mindegyiknek megvan a maga speciális kezelése, legyen az panaszokat okozó visszérbetegség vagy kozmetikailag zavaró seprűvéna tágulat. A korábbi operatív irányzatot ma már a kombinált kezelés elve váltotta fel, ahol a műtét, injekciózás és lézeres kezelés egymást egészíti ki. TERÁPIA
Az úgynevezett konzervatív, tehát nem sebészi kezelésnél a vénáésrendszer mûködését igyekszünk helyreállítani. A vénás tágulat megszûntetését segíthetjük kompressziós, szûk rugalmas harisnyákkal. Az endothel és simaizom funkció helyreállítására számtalan gyógyszer ismert. Legtöbbször az orvos véralvadást gátló szer szedését is elõírja. Az izmok ármalást elõsegítõ feladatának ellátása érdekében gyakran mozgassuk, tornásztassuk a lábunkat. A véroszlop magasságának csökkentését szolgálandó keveset álljunk. Pihenésnél lábunkat helyezzük magasra, valamilyen székre, hokkedlire. A fenti kezelések azonban csak szövõdmény mentes enyhe visszérbetegségben alkalmazhatók! Sebészi A funcionálisan már helyre nem állítható visszereket sebészileg kell eltávolítani. Ez történhet un. sclerotizálással, amikor mesterségesen, injekció segítségével kisebb gyulladást okozunk a megfelelõ érszakaszban, ami a beteg ér teljes elzárásához vezet. Másik megoldás a beteg érszakasz eltávolítása, lekötése.

A visszérműtét

A visszérműtét ma már rutin beavatkozásnak számít. A visszérműtét altatásban vagy gerincközeli érzéstelenítésban történik. Az alkalmazott legújabb technológiának köszönhetően a visszérműtét nyomai gyakorlatilag hegek nélkül gyógyulnak, mert a visszereket 2-3 mm-es metszéseken keresztül távolítjuk el, így mindössze két apró heg marad. Az ilyen kis sebet még összevarrni sem szükséges. A beavatkozás után, biztonságod érdekében 1 éjszakát kell a kórházban tölteni.

A visszérműtét után a lábra rugalmas pólyát helyezünk. A beavatkozás után tartózkodni kell a nehéz fizikai munkától; az irodai munkába viszont azonnal visszatérhet a páciens. Mire lekerül a lábról a rugalmas pólya, a kezelt területen tapasztalható állapot mind esztétikailag, mind egészségügyi szempontból kitűnő lesz, hiszen a visszerek nyomtalanul eltűnnek. A visszérkezelés után a lábat néhány hétig fáslizni kell, de a munkából nem kell hetekre kimaradni. Visszér szövődmény

Leggyakoribb és igen kellemetlen következménye a visszérbetegségnek a láb érellátásában bekövetkezõ zavar, ami a bõr részleges elhalásához, nehezen gyógyuló fekélyek kialakulásához vezethet. Az állandó vénás pangás lehetetlenné teszi a szövetekben felhalmozódó salakanyagok, bomlástermékek elszállítását és az oxigén, táplálékkal való ellátást. Ez fokozatosan a bõr lilás elszínezõdését, kifényesedését, majd elhalását okozza. A gyógyulást nehezíti, hogy ahhoz még több táplálékra és jobb keringésre lenne szükség, mint az ép állapot megõrzéséhez.

Másik szövõdmény lehet, hogy az erekben a vér megalvad, jó tápanyagot szolgáltatva a kórokozóknak, begyullad. A meglassult, szinte teljesen megszûnt keringés elõsegíti a vér bealvadását. Ezzel az ér teljesen elzáródik, benne a folyékony vér helyett alvadt, szilárd massza található. A csökkent keringés egyben a szervezet védekezõ mechanizmusait, az immunrendszer mûködését is károsítja. Mindezek eredményeként megtelepednek és gyorsan szaporodnak a baktériumok, súlyos, fájdalmas gyulladást okozva. Amennyiben a gyulladás és véralvadás a mélyvénák felé is beterjed, az állapot még súlyosabá válik, a láb keringése szinte teljesen megszûnhet. Végeredménye lábelhalás, amputáció lehet. Amennyiben azonban a vénában található alvadt vérrög leszakad, a tüdõbe jutva életveszélyes, halált okozó tüdõembóliához vezethet.