A gumigyűrűzés a vérellátás megszüntetését az aranyér (nodus) be- és elvezető ereire speciális eszközzel feljuttatott szorítógyűrűvel oldja meg. A gyűrűt feltétlenül hengerhámmal fedett területre kell felhelyezni, különben jelentős fájdalmat okoz. A módszer a második és egyesek szerint a harmadik stádiumban levő aranyeres csomók kezelésére is alkalmas. Egy ülésben egy, esetleg két irányban végezhető el a kezelés. A kezelések között 2-4 hét szünet tartása javasolt. A leszorítás ishaemiás necrosist (aranyerek elsorvadását, elhalását) okozza, hegesedés és a mögöttes szöveteknek alapjukhoz való letapadása következik be. Előfordul azonban, hogy a történések felgyorsulnak, és felülfertőződés következik be oedemával és heves fájdalommal. Ilyenkor a gyűrűt el kell távolítani, a helyi megnyugtató kezelés mellett széles spektrumú, anaerob törzsekre is hatékony antibiotikum-kombináció bevetése is szükségessé válhat. Az aranyerek ( nodusok) fagyasztását, infravörös sugárral, illetve lézerrel történő kezelését, electrocoagulatióját a gyűrűzés kiegészítéseként vagy önállóan használjuk. Ezek az eljárások a hő szövetroncsoló hatását használják ki. Közös jellemzőjük, hogy dozírozásuk nehéz, váratlanul nagy necrosisokat okozhatnak, annak minden súlyos, hosszú távú következményével (pl. a szűkület, kulcslyukdeformitás, analis continentiazavarok). A fent említett eljárások csak megfelelő képzettségű szakemberek kezébe valók, hatékonyságuk vitatott.

A bélfal összes rétege kesztyűujjszerűen kifordul, előreesik, prolabál. Nemcsak a nyálkahártya és submucosa, mint például az aranyeres betegségben.

Anoscopia a végbél alsó 10 cm-nek eszközös vizsgálata, mely során a végbél láthatóvá válik, betegségek nem csak tapinthatóak, de láthatóak is. A terület további manipulációkra alkalmas. Ilyen pl. az aranyerek ambuláns kezelése (Barron ligatio, gyűrűzés). A vizsgálat oldalfekvő helyzetben történik, az eszköz óvatos felhelyezését követően lassan visszahúzzuk, közben a lumenbe boltosuló lilás, vöröses, rózsaszínes, gyulladt aranyeres csomók jól láthatóak. A feszülés és a mechanicus irritatio hatására enyhén vérezhetnek is.

Rectalis digitális vizsgálat (RDV) a végbél ujjal történő vizsgálata, mely minden orvosi vizsgálat része kell, hogy legyen.   Korai aranyeres stádiumban a tágult erek az ujj enyhe nyomására kiürülnek, így nem tapinthatók, ismétlődő gyulladás után visszamaradt hegesedés (fibrosis) és szervült thrombus (vérrög) gyógyulását követően a típusos irányokban hosszanti bedomborodás formájában tapinthatóvá válnak.

Az aranyérbetegség kialakulásának vezető oka a vénás elfolyás akadályozottsága. Ennek kóroki tényezői lehetnek: rendszeres hasprés, rostszegény étkezés, ülőmunka, obstipáció és szülés közbeni erőlködés. Az elhízott beteg hasűri nyomása magasabb az átlagosnál, és mivel a porta rendszerben nincsenek a véroszlop lefele ható nyomását megakadályozni képes billentyűk, ez a legalacsonyabb ponton, a végbél környékén érvényesül. Hasonló hatásmechanizmussal okoz aranyérbetegséget bármely okú májpangás (portális hipertenzió). A végtag visszerességhez hasonlóan feltételeznek genetikus veleszületett kötőszöveti gyengeséget is, ez vezethet az érgomolyag falának kitágulásához.

Az aranyérbetegség a végbélben normálisan jelenlevő anatómiai egység (artériás és vénás érgomolyag) működésének megbomlásából keletkező betegség. Lényege az érgomolyagba befolyó vér elvezetésének elégtelensége, az érgomolyag következményes kitágulása, ennek a székürítés lefele mozgató hatása által okozott, a kötőszövetes rögzítő elemek lazulása miatt lehetővé vált fokozatos előreesése, a vénafalak túlfeszüléséből eredő vérzés, a keletkezett seb felülfertőződése és gyulladása. Elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk belső aranyeres csomókat, melyek mindig a línea dentata (érző) vonala felett, a hengerhámmal borított területen, a laza szerkezetű submucosában találhatók. A belső aranyeres csomók hanyatt fekvő helyzetben 3,7 és 11 óra irányában helyezkednek el. Közöttük, különösen előrehaladt stádiumban kisebb köztes csomók is jelen lehetnek. A külső aranyerek a línea dentatatól kifelé (distalisan) az anoderma, illetve a végbél környéki (perianalis) bőrfelszín alatt helyezkednek el. Vérellátásukat a kismedence páros ereiből, oldalról kapják. Elhelyezkedésük irányai nem olyan karakterisztikusak, mint a belső aranyereké, ugyanakkor számos összeköttetés létezik a külső és belső aranyeres érgomolyagok között. Ez a második legjelentősebb kapcsolat a v. portae és a cavalis venás visszafolyási rendszer között.

Totális extraperitoneális (TEP) technika:
A trokárokat nem vezetjük a hasüregbe, a preparálás végig a peritoneum (hashártya) és a fascia transversalis közötti praeperitonealis (hasüreg előtti) térben történik. Ennek képzéséhez felfújható ballon-katéter áll rendelkezésre. A háló nagysága és pozicionálása megegyezik a TAPP műtétével.

Transabdominális praeperitonealis (TAPP) technika:
A leggyakrabban alkalmazott laparoscopos hernioplastica. A műtét során a sérvtömlő bemeneti nyílása felett felhasított peritoneumot – éles és tompa preparálással – lelapozzuk a lig. inguinale vonulata alá, miközben a sérvtömlőt a hasüregbe húzzuk. Függetlenül attól, hogy a betegnek milyen sérve van (külső vagy belső lágyéki, femoralis, vagy akár ezek kombinációja), a régió mindhárom sérvkapuját befedő, kb. 10×15 cm nagyságú hálót implantálunk. Ezáltal a potenciális sérvkapuk is zárásra kerülnek, és így megelőzhető egy későbbi sérvképződés ezen a területen. A hálót stabil anatómiai strukturákhoz (fascia transversalis, lig. inguinale, lig. COOPER-i) kapcsoljuk, majd extra(prae)peritonizáljuk, azaz a hálót befedve rekonstruáljuk a peritoneumot.

Intraperitoneális onlay mesh (IPOM) technika: A legegyszerűbb laparoscopos lágyéksérvműtét. Lényege, hogy transabdominalis úton a sérvtömlő bemeneti nyílására hálót borítunk, amit kapcsokkal rögzítünk a peritoneumhoz. Hátránya, hogy a háló a hasüregi szervekkel közvetlen kontaktusban marad, és hogy a laza peritoneumhoz kapcsolt háló könnyen elmozdulhat. Ennek következtében gyakoribb a recidiva. A másik két módszer kiszorította a gyakorlatból.

A laparoscopos sérvműtét a feszülés mentes technika minimálisan invazív módszerrel való alkalmazása: egyesíti magában a hálóbeültetés és a laparoscopos technika előnyeit. A második leggyakoribb (cholecystectomia után) laparoscopos műtét. Az alacsony recidivára (0.5 %) és a korai teljes terhelhetőségre való utalással laparoscopos sebészek a lágyéksérvmütétek gold standardjának tekintik. A gyakorlatban háromféle technika terjedt el, melyek a háló bevezetésének útja és elhelyezése tekintetében különböznek egymástól.